|
|
|
2023-07-27 23:08:32, csütörtök
|
| |
| |
Az Úr dicsősége
,,És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk." (Lukács 2:9)
Karácsony napján, ahogy a szövegünk mondja, "az Úr dicsősége" ragyogta körül a pásztorokat az efrátai mezőn. Ezt a "dicsőséget" nem tudom másnak tekinteni, mint ragyogó fénynek. Isten a világosság, mondja a Biblia. Áthatolhatatlan fényben lakik, és ezért az ő "dicsősége" is "fényben" nyilvánul meg, egy semmihez sem hasonlítható, fenséges ragyogásban, ami mindent ragyogóvá és fényessé tesz.
Az éjszaka sötétségét hirtelen megszüntette Isten dicsőségének fényessége. Nem volt fokozatos átmenet a sötétségből a világosságba, mint kora reggel vagy este, nem volt hajnal vagy szürkület, hanem olyan volt, mintha valaki hirtelen hatalmas reflektorokat kapcsolt volna be. Az egyik pillanatban sötétség, a másikban világosság!
Úgy vélem, hogy e fény megjelenése teljesen egyedi és különleges esemény volt. Karácsony előtt soha nem történt ilyen, és utána sem.
Az égő csipkebokor és más megnyilvánulások
Az Úr dicsőségét bizonyára látták már korábban is ezen a földön. Gondolhatunk például arra, amikor az Úr angyala megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban (2Mózes 3:2). Az is a fény megnyilvánulása volt, egy magától égő tűz, amely nem fogyasztott tüzelőanyagot. A tűz is fény.
Gondoljunk Isten más megjelenéseire is, például a Sínai-hegyen történtekre, amikor Izrael népét kivezette a szolgaság házából. A 2Mózes 19:18-ban olvashatjuk, hogy az Úr "tűzben" szállt le a Sínai-hegyre. Ez a tűz füstbe burkolózott, mintegy olvasztókemencében . Az Úr dicsősége a bokorban és a hegyen korlátozott és homályos volt, mert az emberek nem bírták elviselni Isten teljes fényét.
Annak idején, miután Mózes felment a hegyre, hogy átvegye a törvényt, lejött, és "arcának bőre ragyogott", mert olyan közel volt Istenhez, és az emberek féltek a közelébe menni (2Móz 34). A fény olyan fényes volt, hogy Mózesnek fátylat kellett az arcára borítania, amikor a néppel beszélt!
És amikor Isten dicsősége leszállt a hajlékra, a ládára, a 2Mózes 40:35-ben azt olvassuk, hogy még Mózes sem tudott bemenni, mert "az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot". Még Mózes sem tudott megállni ennek a dicsőségnek a fényében!
Kezdesz rájönni a lényegre? Még soha egyetlen személyt, még Mózest sem, ragyogott annyira körül az Isten dicsősége, mint ezeket a pásztorokat! Azt mondja a szövegünk: az Úr dicsősége ragyogott körülöttük, és ez azt jelenti: Isten dicsősége, Isten ragyogó fénye teljesen beborította és körülvette őket. Körülöttük volt ez a fény, mint egy tűzfal, és ők ennek a közepén álltak.
Hasonlítsuk össze ismét ezeknek a pásztoroknak a helyzetét Mózes helyzetével az égő csipkebokornál. Itt van Mózes, és ott a csipkebokor. Itt van Mózes, és egy kicsit távolabb van a fény. Mózes egyáltalán nem a fényben áll, hanem azon kívül. Sőt, az Úr még figyelmezteti is Mózest, hogy ne menjen közelebb. Mózes nem mehet a tűz közelébe, nemhogy belekerüljön. És Isten emlékezteti rá, hogy ő bűnös ember, aki nem állhat a szent Isten jelenlétében: "Vedd le a sarudat a lábadról". A 2Mózes 3-ban figyelemre méltó távolságot látunk Mózes és Isten jelenlétének fénye között. Isten még mindig messze van, még akkor is, ha közel van.
De az efratai mezőn ez másképp van. Itt vannak a pásztorok, és itt van a fény is! Nincs többé távolság az emberek jelenléte és Isten dicsőségének megnyilvánulása között. Isten dicsősége megvilágítja a pásztorokat. Isten olyan közel jött, hogy az embereket most először teljesen magával ragadja az ő dicsősége. Még csak azt se mondja nekik, hogy vegyék le a sarujukat. Isten dicsőségében részesülnek, úgy, ahogy vannak, ott, ahol állnak.
Mint látjátok, a megváltás története soha nem ismétli önmagát. Isten munkájában mindig van fejlődés. Az Úr Isten egy újabb hatalmas ugrást tett a megváltás történetében. Isten közelebb került népéhez; közelebb van, mint valaha is volt.
És ne mondjuk: de maga Isten nem volt jelen ott az Efráta mezején, mint az égő csipkebokorban; csak egy angyal volt ott, nem maga Isten; mert ez nem igaz. Az "Úr dicsősége" kifejezés azt a fenséget jelöli, amellyel maga Isten jelenik meg ezen a földön. Isten valóban a mennyei trónon ül, de jelen van Efráta mezején is az Ő dicsőségével, fenségével, kegyelmével és hatalmával! Ahol Isten dicsősége megjelenik, ott maga Isten nyilvánul meg.
Nagy félelem
A pásztorokat hirtelen nem kevesebb, mint Isten dicsősége ragyogja körül. Egyetlen pillanat alatt a mindenható Isten jelenlétében állnak, és részesülnek abban a mennyei dicsőségben, amelyet általában csak az angyalok látnak. Nincs füstfelhő, amely elhomályosítaná e dicsőség ragyogását, nincs fátyol, amely eltakarná átható erejét; úgy látják, ahogy van, és körülveszi őket. Megértitek, hogy azt mondja az Ige ezekről az emberekről, hogy "nagy félelem vett erőt rajtuk"? Nagy félelemmel féltek!
A félelem amiről az Ige itt beszél, amit a pásztorok megtapasztaltak nagy félelem volt.Olyan félelemről van szó, ami a létezésed legmélyéig megragad, úgy, hogy még csak megmozdulni sem tudsz. Úgy irányít téged, hogy gyakorlatilag megbénulsz, és nem tudsz úgy működni, ahogy kellene.
Azt énekeljük: "Csendes éj, szentséges éj, mindenek nyugta mély". Nem mindenek nyugta mély. Nem mindenki túl nyugodt. Ki tud nyugodt lenni, ha nagy félelemben szenved? A karácsony nem valamiféle békés "közjáték", amikor még az örökké háborúzó felek is rövid tűzszünetet tartanak. Az első karácsony nagy félelemhez vezetett, olyan szívekhez, amelyekben a mindent átható rettegés érzése volt jelen.
Miért ez a nagy félelem? Mit éreztél volna, ha e pásztorok helyében lettél volna? Ha átélted volna a szuroksötétből hirtelen átváltást ragyogó fénybe? Ha hirtelen egy angyal fénylő alakját látnád magad előtt, és az egész környék kivilágosodna, és minden körülötted szürreális tájnak tűnne? És ez minden figyelmeztetés nélkül történt. Nem úgy történt, mintha egy távoli fény keltette volna fel a pásztorok figyelmét, és figyelték, ahogy közeledik. Az angyal, azt mondja az Ige, megjelent, vagyis a semmiből materializálódott. Hirtelen ott áll előttetek, és vele együtt a mennyei fény soha nem látott ragyogása. Hogyan reagálnátok?
Miért ilyen nagy félelem? Természetesen ott van a meglepetés, az ismeretlen hirtelen bekövetkezése. De úgy gondolom, hogy egy lépéssel tovább kell mennünk, hogy megértsük ezt a félelmet. A pásztorok talán nem voltak tehetséges vagy tanult emberek, de mindent tudtak a fényről és a sötétségről, a napfényről és a holdfényről. Tudták, ha valami olyasmit láttak, ami nem "e világból való". Számukra ez a ragyogó fény csak egy dolgot jelenthetett: az élő Isten megnyilvánulását. És mivel ez így volt, attól féltek, hogy most szemtől szemben állnak a végzetükkel. Minden izraelita tudta: senki sem láthatja Istent és maradhat életben. A nagy félelmük abból fakad, hogy tudják, nem élhetnek, mert minden testnek el kell hervadnia Isten jelenlétének tüze előtt. Az Istentől való félelem tölti el őket ezzel a kimondhatatlan rettegéssel. Mert Isten a Bíró, aki az örök sötétségbe söpörheti őket.
Az ünneplés jele
Ezt a fényt a kárhozat jeleként élik meg, és ezért nem tudják megérteni, hogy valójában az ünneplés jele! Még nem látják, hogy az "Isten dicsősége", amely körülveszi őket, annak a bizonyítéka, hogy Isten eljött, hogy az emberiséggel lakjon, mégpedig soha nem látott módon. Még nem látják, hogy Isten itt új fejezetet kezd a népével való kapcsolatában, és hogy ez a fejezet Jézus Krisztus születésével kezdődik.
Mert Isten dicsőségének e kiáradására csak egyetlen magyarázat van. Isten leszállt hozzánk, hogy velünk lakjon, gazdag irgalomban és szeretetben. A mennyei fény nem emészti el a pásztorokat, hanem megvilágítja őket. Nem pusztítja el őket, hanem körül ragyogja őket. Isten dicsőségének ez a megnyilvánulása az üdvösség művének ünneplése Jézus Krisztus, a mi Urunk születésében. Amikor Isten Fia testté lesz, Isten dicsősége nem marad el, hanem kiárad az égből az efratai mezők fölé, és emelkedő áradatában magával ragadja a pásztorokat. Egy angyal jelenik meg, de hamarosan többen követik: hirtelen (13. v.) az angyallal együtt a mennyei seregek sokasága dicsőíti Istent! Mintha teljesen eltűnne a távolság ég és föld, Isten és teremtmény, emberek és angyalok között. A föld osztozhat a menny dicsőségében, és az emberek hallhatják az angyalok énekét.
Nagy öröm
Isten leszállt, hogy megszabadítsa népét az által, aki nagyobb Mózesnél, a fáraónál is hatalmasabb ellenségtől, és most a mennyei világosság döntően áttöri e föld sötétségét. Mert nekünk Fiú született, gyermek adatott, és a kormányzás az ő vállán lesz! Isten leszállt az emberhez, testben; és Isten dicsősége körül ragyogja az egyszerű embereket. Ilyen még soha nem történt korábban. Isten határozottan áttörte a sötétséget a mennyei világossággal.
Ezért az angyal is mondhatja: ne féljetek! Ne hagyjátok, hogy ez a mennyei fény rettegéssel töltsön el benneteket! Mert nagy örömről szóló jó hírt hozok nektek! A nagy félelem helyett legyen nagy öröm! A nagy halál helyett legyen nagy élet! Ez a dicsőség, ez a fény nem az örök kárhozat baljós jele, hanem az üdvösség korszakának dicsőséges hajnala. Nektek született ma Dávid városában a Megváltó, aki az Úr Krisztus. Most van itt az ideje, hogy ne meneküljetek a világosság elől, hanem álljatok a világosságban. Élvezzétek a pillanatot, sütkérezzetek a melegben, közeledjetek az égő csipkebokorhoz, mert eljött az üdvösség napja. A nép, amely sötétségben járt, meglátta a dicsőséges Fényt!
Van sötétség...
Igen, de mi a helyzet a bűnnel és a halállal? Hogyan állhat a bűnös ember ebben a fényben és hogyan élhet? Vegyük észre, hogy karácsony napján sötétség van. Nincs fény a jászolnál. Isten Fia levetette dicsőségét, amellyel rendelkezett, amikor az Atya kebelén volt, és belépett a mi sötétségünkbe. Bűneink súlya már Őt nyomja, és Isten átka már rajta is érezteti hatását.
A világosság és a dicsőség nem ott van, ahol lennie kellett volna, ott, ahol Isten Fia van. Mert a Fiú szolgává lett, és megüresítette önmagát, és engedelmes lesz a halálig, sőt a kereszthalálig. Sötétség borítja Őt egész életében, és végül a golgotai kereszten a sötétség beborítja és elnyeli Őt. Szembe fog nézni a nagy félelemmel és a nagy halállal, hogy mi megtapasztalhassuk a nagy örömöt!
Isten dicsőségét, amely a pásztorok körül ragyogott, mi még nem láttuk. Az Ige ezt csak leírja, bemutatja nekünk. Nem is tartott sokáig. Amikor az angyalok kórusa visszavonul a mennybe, Efráta mezői ismét sötétbe borulnak. Isten dicsősége ismét a felhők mögé burkolózik, a mennyország határai közé zárva, mint egy kemencébe.
A dicsőség megpillantásai
Isten dicsősége, amely az első karácsony napján jelent meg, soha többé nem volt ugyanúgy látható. Amikor az emberek látták Jézust járni, nem láttak dicsőséget. Tudom, hogy a megdicsőülés hegyén néhány tanítvány, Péter, Jakab és János figyelemre méltó változást látott Jézus külső megjelenésében. A Máté 17:2-ben ez áll: "És ő átváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, és ruhája fehér lett, mint a fény". Ez ismét egy rövid bepillantás volt az eljövendő dolgokba. És amikor István később a zsidó tanács előtt állt, azt olvassuk (ApCsel 6:15), hogy "mindazok, akik a tanácsban ültek, látták, hogy arca olyan volt, mint egy angyal arca". Egy újabb rövid bepillantás az eljövendő dolgokba. És amikor István befejezte beszédét, azt olvassuk, hogy "az égbe tekintve ... látta Isten dicsőségét, és Jézust, amint az Isten jobbján áll" (ApCsel 7:55). Itt egy óriási valóságba pillanthatunk be: Jézus megjelenik dicsőségben!
Ezek a pillantások emlékeztetnek minket arra, hogy a dicsőség még mindig ott van. De soha nem ragyogott még olyan fényesen a földön, mint azon az éjszakán, amikor Krisztus megszületett.
Isten nem azért beszél nekünk erről a világosságról, hogy arra koncentráljunk, ami egyszer volt, hanem azért, hogy arra bátorítson, hogy előre nézzünk. Az Úr dicsősége ragyogott körülöttük. Igen, így volt. De valami nagyobb dolog fog történni. Az Úr dicsősége fel fog ragyogni körülöttetek. Egy nap meglátjátok majd ezt a fényt. Egy nap hallani fogjátok ezeket az angyalokat. Mert mi a világosság gyermekei vagyunk. A sötétségből hívott el minket - írja Péter - az ő csodálatos világosságába. Ez a világosság a mi célunk! És erőteljes hatását már most látnunk kell az életünkben. A mennyből jövő fénynek már most tükröződnie kell a szívünkben, a tetteinkben.
Nem mellékes, hogy Isten dicsősége ismét vissza van vonva. Krisztus feltámadása után sem látták az emberek Isten dicsőségét. A dicsőség még mindig a mennyei kemencében van. Itt lent sok a sötétség.
Karácsony napján gyakran jobban megdöbbent bennünket a létező sötétség, mint a világosság, amely egykor felragyogott. Ott van a háború, a betegség, a magány, a bánat és a halál sötétsége. Egyesek, talán még néhányunk számára is, a karácsonyi időszak kimondhatatlan szomorúsággal telik az élet töröttsége miatt. Ilyenkor, talán jobban, mint máskor, hiányoznak azok, akiket elveszítettünk. Hol van a fény és a dicsőség, amely egykor a pásztorokat megvilágította és körül ragyogta?
Karácsonyra otthon leszek
De meg kell értenünk, hogy ez az igevers nem nosztalgikus, hanem prófétai. Az emberek nosztalgiáznak: "Karácsonyra otthon leszek, ha csak álmomban is". De Isten Igéje prófétai! Karácsonyra otthon leszel, és nem álmodban!
Hol van az otthon? Van egy város, egy paradicsom, amelyről meg van írva: "És nem lesz többé éjszaka, nem kell nekik lámpás vagy napfény, mert az Úr Isten lesz az ő világosságuk, és uralkodnak örökkön-örökké" (Jelenések 22:5).
Az Úr dicsősége ragyogni fog körülöttetek, és megannyi öröm tölt majd el benneteket!
Mi nagy örömöt ünnepelünk! Ettől olyan csodálatos a karácsony, minden évben újra. Ezért tudunk kitartani, még a sötét napokban is, mert a Fény csak nem tűnik el. Ott van, és egy napon az Úr dicsősége ragyog majd körülöttünk, minket is magába foglal, teljesen, örökre, mert Jézus Krisztus itt élt és meghalt értünk. És a pásztorok azt fogják mondani: ez még jobb, mint az efratai!
Efráta, fogják mondani, látnod kellett volna azt a fényt, ember, annyira féltünk! Olyan váratlanul jött. Jézus akkor még a jászolban volt. Mit tudtunk mi? Ember, nagy félelmünk volt! De ez még nagyobb, mert Jézus most már a trónon ül dicsőségben, örökre. Ez jobb, mint Efráta. Várjuk annak a világosságát, aki a trónon ül. Olyan közel leszünk az Úrhoz, hogy valóban láthatjuk Őt, megérinthetjük Őt, együtt járhatunk vele. Az új föld ragyogó fényében.
Ez a mi igazi örömünk karácsony napján, és ma és az év minden napján. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: megnyilvánulását, megnyilvánulások, megnyilvánulása, megtapasztaltak, elhomályosítaná, áthatolhatatlan, megérinthetjük, kimondhatatlan, csipkebokorban, csipkebokornál, koncentráljunk, kereszthalálig, megjelenéseire, megpillantásai, szuroksötétből, nosztalgiáznak, figyelmeztetés, megvilágította, elveszítettünk, megjelenésében, csipkebokorhoz, világosságról, természetesen, tüzelőanyagot, reflektorokat, kivilágosodna, bekövetkezése, gyakorlatilag, megüresítette, sötétségünkbe, pillanthatunk, emlékeztetnek, kapcsolatában, világossággal, figyelmezteti, sütkérezzetek, szövegünk mondja, efrátai mezőn, éjszaka sötétségét, egyik pillanatban, másikban világosság, fény megnyilvánulása, szolgaság házából, hegyen korlátozott, emberek féltek, közelébe menni, fény olyan, arcára borítania, néppel beszélt, közepén álltak, helyzetét Mózes, kicsit távolabb, Gondoljunk Isten, Ahol Isten, Mert Isten, Jézus Krisztus, Amikor Isten Fia, Isten Fia, Isten Igéje,
|
|
|
|
|
|
| Áprily Lajos - Gyümölcsoltó Facebookon kaptam Png kutya Gyökössy Endre - Virágok virág... Facebookon kaptam Nem méltó hozzád Elköszönt Png cica Facebookon kaptam Mindig jusson idő nevetni Lóhere Az a nap, amelyik nevetés nélk... s immár én is felragyogva, ért... Zsolnay Vilmos világhírű kera... Az a nap, amelyik nevetés nélk... Idő Szép estét kedves látogatóimna... Facebookon kaptam Soha ne kedvezz... Albert Einsteinről Radikális szeretet Elköszönt Nem méltó hozzád Sose bánj semmit Akarat Facebookon kaptam Mírjam barát... Albert Einstein gondolata Fekete István - Akác A boldog családok mind hasonló... Facebookon kaptam Cs Ildikótól Akarat Png fotel képre írva Aki nem dolgozik, ne is egyék Png csokor Tanuld meg ezt a versemet Varga János Veniam - Fontos sz... Akarat Régi emberek, akikre máig büsz... Még csak most kezdődik a nap Tóth Ágnes - Szervusz pad Facebookon kaptam Facebookon kaptam Hogyan éljünk boldogan, amíg m... Ne kapaszkodj magasabbra, Facebookon kaptam Facebookon kaptam Mírjam barát... Illyés Gyula - Milyen hamar. Régi emberek, akikre máig büsz... Hogyan éljünk boldogan, amíg m... Akarat Png csokor Akarat Radikális szeretet Julian Brass gondolata Miért kiabálunk amikor dühösek... Facebookon kaptam Garai Gábor - Takarítás 69 éve hunyt el Albert Einstei... Facebookon kaptam Az engedelmesség miért nem vál... Őrizkednünk kell... George Gordon Lord Byron: Inez... Nevem Egy bizonyos határt Kerüld el az evangélium örömén... George Byron - Ahogy itt jár -... Bertolt Brecht -től idézet Esti kép Facebookon kaptam 210 éve született a SZÓZAT meg... Nem számIt Facebookon kaptam Mírjam barát... Png fotel Julian Brass gondolata Csak a fogyatkozás látható Szívem A tömeg, a Mester, a módszer, ... Reggel van Weöres Sándor - A hársfa mind ... Fekete-erdő desszert Nagyi telefonál Facebookon kaptam Tanuld meg ezt a versemet Facebookon kaptam Facebookon kaptam Erdőn Facebookon kaptam Tanuld meg ezt a versemet Png férfi Akarat Régi emberek, akikre máig büsz... Jó éjszakát Gonosz démon-álarc Facebookon kaptam Jó éjszakát Facebookon kaptam Facebookon kaptam Idő Mit beszél, nem értem, hogy m...
|
|
|
|
|
|
| szövegünk mondja, efrátai mezőn, éjszaka sötétségét, egyik pillanatban, másikban világosság, fény megnyilvánulása, szolgaság házából, hegyen korlátozott, emberek féltek, közelébe menni, fény olyan, arcára borítania, néppel beszélt, közepén álltak, helyzetét Mózes, kicsit távolabb, szent Isten, 2Mózes 3-ban, efratai mezőn, emberek jelenléte, embereket most, megváltás története, újabb hatalmas, megváltás történetében, angyal volt, fenséget jelöli, mennyei trónon, pásztorokat hirtelen, mindenható Isten, mennyei dicsőségben, angyalok látnak, félelem amiről, pásztorok megtapasztaltak, létezésed legmélyéig, örökké háborúzó, első karácsony, mindent átható, nagy félelem, szuroksötétből hirtelen, angyal fénylő, egész környék, távoli fény, pásztorok figyelmét, semmiből materializálódott, mennyei fény, ismeretlen hirtelen, lépéssel tovább, pásztorok talán, ragyogó fény, dolgot jelenthetett, nagy félelmük, kimondhatatlan rettegéssel, örök sötétségbe, ünneplés jele, kárhozat jeleként, emberiséggel lakjon, népével való, fejezet Jézus, üdvösség művének, efratai mezők, angyal jelenik, angyallal együtt, mennyei seregek, föld osztozhat, menny dicsőségében, emberek hallhatják, angyalok énekét, mennyei világosság, egyszerű embereket, mennyei világossággal, nagy halál, örök kárhozat, üdvösség korszakának, világosság elől, üdvösség napja, dicsőséges Fényt, bűnös ember, golgotai kereszten, sötétség beborítja, nagy félelemmel, nagy halállal, nagy örömöt, pásztorok körül, angyalok kórusa, felhők mögé, mennyország határai, dicsőség megpillantásai, emberek látták, megdicsőülés hegyén, rövid bepillantás, eljövendő dolgokba, zsidó tanács, tanácsban ültek, angyal arca, újabb rövid, égbe tekintve, óriási valóságba, pillantások emlékeztetnek, világosság gyermekei, sötétségből hívott, mennyből jövő, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4047
- e Hét: 37823
- e Hónap: 67135
- e Év: 254937
|
|
|
Offline
